Kondibandi

Elegem volt. Untam, hogy minden alkalommal ugyan az az idomtalan, formátlan test köszön vissza tükörből. Gondolhatsz elégedetlennek, álszentnek, tulajdonképpen nem lenne okom különösebb panaszra, mert se kövér nem vagyok, se vékony, de talán ez még rosszabb..."átlagos".

Az elhatározás már rég körvonalazódott, csak hát ugye...nehéz bevallani, (utólag könnyebb) de kifogás az mindig volt, hogy éppen miért nem megyek el és kezdek el edzeni.
Igazság szerint ennek sok oka lehet. Nálam nem a lustaság játszott. Én - kissé gátlásos emberként - inkább féltem. Mitől? Mások reakcióitól, hogy idegen lesz az egész közeg, hogy nem fogom tudni, hogy melyik gép mire való és még sorolhatnám...szóval bullshit. :)

Ezek összessége azért van akkora visszatartó erő, hogy valaminek történni kell ahhoz, hogy ebből a stagnáló önsajnálatból kiszakadjunk. Az én esetemben a "majd én megmutatom most már" faktor volt ez a plusz.
Félreértés ne essen, nem akarok testépítői babérokra törni és nem szeretném az Update birodalom határait fenyegetni. Pusztán azt szeretném megmutatni élő egyenesben, hogy kicsi utánajárással és akaraterővel bárki képes lehet átformálni a testét és ezzel az életet, s ha csak egy maréknyi olyan lelkivilágú ember van még kint a világban aki annyira a határán van az elhatározásnak, akkor azoknak tudjak adni egy kis motivációt, hogy "Te is képes vagy rá".

Sajnos blog nem a történet elejétől kezdődik, lassan a 2. hónap telik már el amióta elkezdtem az életmódváltást, de azt hiszem az előttem álló utat tekintve ez csak egy szempillantás és ezt is igyekszem utólagosan elmesélni a továbbiakban!