Fél év eltelt. Hihetetlen gyorsan elment az idő, mintha csak tegnap mentem le volna először a terembe, pedig ha visszagondolok, hogy akkor még máshol laktam és éppen fordultunk már őszbe...rengeteg emlék, rengeteg élmény és talán némi tapasztalat is a birtokomba került ez idő alatt, amit a továbbiakban igyekszem megfelelően kiértékelni és eszerint haladni tovább.

Először táblázatosan az adatok az elmúlt hat hónapról:

A képek nélkül is tisztán látszik, hogy "kissé" bezsírosodtam. Ennek okát legfőképpen abban látom, hogy - az elején főleg - nem igazán sikerült belőnöm a napi szükséges CH mennyiséget. Nem vagyok full retard, egyértelmű, hogy ha ennyi tömeg jön, akkor csökkenteni kell, csakhogy türelmetlen módon kb a 2.-3. hét körül elkezdtem kreatint is használni, így a feljött extra tömeget a plusz vízre fogtam, és mivel a 2. hónapban nem is szedtem fel már olyan vészesen sok kilót, így simán örültem, majd jött a pofon a 3. mérlegelésnél, hogy 5kg felugrott. Az utóbbi hónapokban viszont már egészen kulturált tempóban jött a tömeg, most itt az utolsó hétben bevallom még gyorsan kiéltem magam és összeettem minden szart, nagyjából mint karácsonykor.

Egy pár gyakorlatot kiemelnék még a képek előtt, amikben úgy érzem, hogy sikerült magamhoz képest jól fejlődnöm:

Alapvetően gyenge vagyok. De legalább már nem annyira, mint amennyire voltam ezelőtt fél évvel. Ez is valami. Legalábbis nekem. Más meg nem számít. Én nem vagyok az a fajta ember, aki a teremben kekeckedik, hogy "na, mennyit nyomsz fekve?" Kit érdekel? Engem csak az érdekel, hogy próbáljam minél izoláltabban dolgoztatni az adott izmot, minél nagyobb mozgástartományban, hogy minél nagyobb fejlődést érhessek el az izmok méretében. Nem erőemelőnek készülök, én csak jól szeretnék kinézni úgy, hogy közben jól is érzem magam. Ez persze nem azt jelenti, hogy pinalegyezés megy a teremben. Főleg az utóbbi időben nem. Sajnos december tájékán volt egy kis holtpont, ami az eredményekben is megmutatkozik, ráadásul ami itt nem látszik, de kb 1,5 hónapig nem igazán növeltem egyik gyakorlatban sem a súlyt. Most meg frusztrál, hogy elborult az agyam, nőnek a súlyok (az enyém is) erre kezdődhet a diéta. Mindegy, ezt végig kell nyomni, mert ez a forma nem maradhat, aztán majd ősztől egy szolidabb, okosabb tömegeléssel folytatom a dolgot. Addig is a cél minél több izom megtartása.
És akkor hát jöjjenek a képek is:










Még a poszt aljára berakok pár extra képet, amiket majd szálkásítás végén fogok összevetni az akkori önmagammal. Nem szeretnék senkinek csalódást okozni, de bármilyen kurva közhely, legfőképpen magamnak nem. Bevallom, nekem aktív focista koromban (heti három edzés és egy meccs és nem volt semmi buziskodás, a tüdőm köptem ki mindig) sem volt kockás a hasam, így számomra elképzelhetetlen, hogy valaha is az lesz. De persze az is elképzelhetetlennek tűnt fél éve, hogy valaha nagyobb leszek. Persze most sem érzem magam annak, sőt szinte nem is látok változást, csak ha a fenti képeket nézem, illetve ha megpróbálok belebújni a tavaly nyári cuccaimban...na olyankor aztán van sírás.
Viszont sírás jövő héten nem lesz. Hamarosan jelentkezem a folytatással ahogy eddig, köszönöm az eddigi megtisztelő figyelmet, remélem a továbbiakban is találsz a blogomon megfelelő forrást motivációra/szórakoztatásra/kíváncsiságod kielégítésére.

Akkor hát itt van még pár további kép, amiket mint említettem, majd összefogok vetni a szálkásítás végén készültekkel (plusz van még 1-2 kép, ami majd akkor remélhetőleg vicces lesz, de nyárig biztosan nem osztom meg):




Stílszerűen, záróakkordként jöjjön az egyik kedvenc motivációs nótám az iPodom edzésre készített lejátszási listájáról: