A mai napon a vállakat dolgoztattam meg kicsit, ügyelve a fokozatosságra. Erre amiatt volt szükség, mert múlt héten ez az izomcsoport gyakorlatilag teljesen kimaradt a mellezésnél beszedett aprócska sérülés miatt.
Ennek ellenére nem estem vissza súlyokban:
Vállból nyomás: 1x15 (16kg), 1x12 (18kg), 1x8 (18kg)
Oldalemelés: 4x10 (8kg)
Döntött törzsű oldalemelés: 3x10 (8kg)
Állig húzás: 1x20 (20kg), 1x15 (25kg), 1x10 (30kg)
Vállvonogatás: 3x10 (26kg)
Ezután volt némi has és 60 perc aerob. Közben gondolkoztam sok mindenen. Nézegettem magam körül az embereket és nem sok mindenkin látom a céltudatosságot. Vannak a csajok, akik jól akarnak kinézni. Ők vannak kevesebben. Vannak csajok, akik HISZIK, hogy jól fognak kinézni és vannak velük a barátnők, akik lejárnak, hogy az edzős "barinő" ne szólja meg, hogy csak növeszti a seggét, de ettől függetlenül nem igazán csinálnak semmit.
A srácoknál már más a helyzet. Vannak a pofázósok, ez kortól független teljesen. Ultra-giga-mega extrovertált mindegyik, elég egy pillanatra szemkontaktust létesítened vele és attól függetlenül, hogy látja, hogy ott a fülhallgató a füledben, nekiáll dumálni. Ezek akár 2-3 órát is lent vannak egy délután, közben megcsinálnak 8-10 sorozatot nagyjából. Itt van egy metszet egy másik csoporttal, a túlbuzgó tinikkel. Órákat lent vannak és nyomják keményen, de általában teljesen szabálytalanul és sajnos a többség kokszol. Ráadásul olyan eredménnyel, amit natúrban is simán elérhetnének. Rengetegféle ember van még, nem sorolom tovább.
Nekem, mint hobbi-gyúrósnak két dolog miatt fontos ez a sport: egészség és eredmény-orientáltság. Szerintem az egyik nem tud meglenni a másik nélkül és alárendelni sem szabad egyiket a másiknak.
Eredmény-orientáltnak lenni általános, más kérdés, hogy kinek mi a célja, mit akar elérni? Van aki bele akar nyomni a 100-ba tízet, van aki jól akar kinézni. Megjegyzem ez a két csoport nem igazán érti egymást, úgy vettem észre. Gyakoriak az olyan szóváltások, hogy "aha, király hogy jól nézel ki, de mennyivel nyomsz fekve?" Mondja ezt a dagadt barom a diétája végén járó 7-8% testzsírral rendelkező srácnak. A dagadtnak az a lényeg, hogy erő legyen, összeeszik minden szart, a szálkás srácnak meg az a fontos, hogy jól nézzen ki és egészségesen egyen, a gyakorlatokat pedig nagyrészt szabályosan szereti végezni.
A gond ott van, amikor az eredmény-orientáltság az egészség rovására megy.
Én nem akarok színpadra állni. Nekem a célom az, hogy a lehetőségeimhez mérten jól nézzek ki és egészségesen éljek. Mint mondtam, a két szempont nem tud meglenni egymás nélkül. Hiába akarsz jól kinézni, ha nem vagy egészséges, megsérülsz, tönkreteszed magad, akkor az nem jó. De mondhatom azt is, hogy kajálhatsz egészségesen, de ha nem hoz eredményt, akkor meg fogod unni és borul az egész rendszer.
Ha hosszútávon szeretnénk jól kinézni és egészségesek maradni, akkor a kettő közötti egyensúlyt fent kell tartani. Kajáljatok Ti is jól, edzetek keményen de szabályosan és akkor még sok örömöt tartogathat ez az életmód és nem fogtok "kiégni", nem fogtok beleunni.
Váll + Has + aerob
2013.05.30. 18:22
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kondibandi.blog.hu/api/trackback/id/tr385336009
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.